Humor
HUMOR, VICCEK
Jóslás, jóslatok
Nostradamusnak nagyon kevés jövőre vonatkozó jóslatáról tudunk, mivel azok nagyon homályosak, így először meg kell várni, hogy megtörténjen az adott esemény, ezután tudjuk csak erre ráhúzni Nostradamus egy négysorosát.
Mi a hosszú távon biztosan bekövetkező előrejelzés? Az, hogy hosszú távon biztosan meghalunk.
Hogy hívják a jövendőmondó gyereket? Jóska.
- Ön nyilván azt szeretné megtudni, hogy ki lesz a jövőbeli férje - kezdi a beszélgetést fiatal vendégével a jósnő.
- Nem kérem, én a jelenlegi férjemről szeretnék minél többet megtudni.
- Mivel tartozom? - kérdezi a páciens a jósnőt.
- 5000 Ft-tal azért, hogy megmondtam a jövőjét, 50000 Ft-tal pedig azért, mert hallgatok a múltjáról.
Szakmai ártalmak
A zsinagóga előtt egy öregember üldögél a padon, s vékony kabátjában didereg a fagytól.
- Mit csinál itt? - kérdezi az utazó?
- A Messiásra várok - feleli az aggastyán.
- Ez igen fontos feladat. Az egyházközösség biztosan szép fizetést ad érte - mondja az utazó.
- Nem, semmit sem fizetnek. Hagyják, hogy itt üldögéljek a padon, időnként jön valaki, és ad valami ennivalót.
- Ez igen kimerítő lehet. Feltételezem azonban, hogy legalább a közösség nagy tiszteletben részesíti - feleli az utazó.
- Egyáltalán nem. Épp ellenkezőleg. Bolondnak tartanak - válaszolja az öreg.
- De akkor miért csinálja ezt? - kérdi az utazó.
- Egyszerűen azért, mert ez hosszú távra szóló állás - feleli az öreg.
A közgazdász és az ökológus, a két jóbarát a hegyekben kirándulgattak, s eközben a természet elviselhetőségéről vitatkoztak. A vitába belefeletkezve felsétáltak egy magas sziklapárkányra. Abban a pillanatban egy hirtelen szélroham egyiküket lesodorta a szikláról. Barátja utánakapott, de nem tudta megmenteni, így mindketten a mélybe zuhantak. Zuhanásuk közben az ökológus felüvöltött:
- Attól tartok, már soha nem fogjuk eldönteni a vitát!
A közgazdász mintha meg sem hallotta volna, azt kiabálta:
- 20, 80, 160, 430!
Amikor már közeledett a vég, az ökológus megrökönyödve kérdezte a barátjától:
- Mit csinálsz tulajdonképpen?
- Ha elég sokat ígérek - válaszolta a közgazdász - akkor valaki egészen biztosan ideküld egy ejtőernyőn.
A hőlégballonos eltévedt, ezért lekiált egy odalent álló férfinak:
- Elnézést! Megmondaná, hol vagyok?
- Egy hőlégballonban - feleli a férfi odalentről.
- Maga bizonyára informatikus - mondja erre a ballonos.
- Igen - válaszolja a férfi - de honnan tudja?
- Onnan, hogy amit nekem mondott, az tökéletesen megfelel a valóságnak, de senki nem megy vele semmire.
- Maga bizonyára menedzser - kiáltja lentről a férfi.
- Valóban - feleli a ballonos - de honnan tudja?
- Onnan, hogy fogalma sincs róla, hol van és hová tart - mondja a férfi odalentről - de tőlem elvárja, hogy segítsek. Ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, csak ez most már valahogy az én hibám.
- Drága doktor úr, képzelje, ki akarják rúgni a férjemet!
- Miért?
- Mert depressziós lett.
- Ez még nem ok a felmondásra.
- De igen, mert jövőkutatóként dolgozik.
A biztosító ügynök így reklámozza az eladandó új biztosítási kötvényt: ezzel megalapozzák gyerekük jövőjét!
- De miért gondoljunk még a gyerekünk jövőjére, amikor a mienk sincs megalapozva? - kérdezi a fiatal pár.
- Azért, mert mire mi erre fizetünk, azt már csak a gyerekük éri meg - feleli az ügynök.
A pszichoanalitikus így szól a csinos beteghez:
- Most befejezzük a kezelést. Azokra a gátlásokra, amelyek megmaradtak Önben, még szüksége lesz a jövőben.
Kovács Úr egyre jobban fél, mert azt gondolja magáról, hogy ő egy kukac. A tavasz közeledtével elhatározza, hogy pszichiáterhez fordul segítségért. A pszichiáter kezelésbe is veszi, hogy Kovács Úr is tudatosítsa magában, hogy ő nem kukac. A kezelés sikeres volt és búcsúzóul még egyszer megkérdezi a pszichiáter Kovács Urat.
- Kovács Úr! Ugye már nem fél, mert maga nagyon jól tudja már, hogy maga nem kukac.
- Igen, doktor úr, ezt én már nagyon jól tudom!
- De tessék mondani, az a rigó ott a fán, az is tudja ezt?
Jövőorientáltságunk
- Tudja kedves apuka, Pistikére biztosan rengeteg szép feladat vár majd a jövőben? - mondja a tanító néni.
- Erre igazán büszke vagyok - feleli az apuka.
- Azért nem kell túlságosan büszkének lennie. Arról van ugyanis szó, hogy a kisfiú semmit sem hajlandó megtanulni abból, amit most kellene - válaszolja tanító néni.
Akiket igazán érdekel a magyar labdarúgás jövője, tudják, hogy csak az új nemzedékre lehet építeni. A klubigazgató új ifiedzőt szerződtet és megkérdezi:
- Milyen módszerrel válogatja ki a tehetségeket?
- Nagyon egyszerű - szól az ifjú edző- megmondom neki, hogy rohanjanak végig az Andrássy úton.
- Érdekes, és?
- És aki kikerüli a lámpaoszlopokat, az lesz a csatár, aki meg nekimegy, az lesz a hátvéd.
Éjjel két órakor megzörgetik Arisztid ablakát. Arisztid kiszédeleg az ágyból és kinyitja az ablakot. Ott áll Tasziló és ezzel a kérdéssel fordul barátjához:
- Kérlek szépen van zöld tintád?
Mikor Arisztid lélegzethez jut, ezt kérdezi:
- Mondd kérlek, te normális vagy? Hajnalok hajnalán ilyesmiért zavarsz engem?
- Elnézésedet kérem, de én úgy gondoltam, hogy ez egy kardinális kérdés. Hát akkor nem haragudj, hogy zavartalak.
Elmegy. Arisztid nagy nehezen visszaalszik. Fél óra múlva újra megzörgetik az ablakot. Akkor már Arisztid nyögve újra kikászálódik az ágyból, ismét a tornácon álló Taszilóval találja szembe magát. Elhaló hangon megkérdezi:
- Már megint te vagy? Az istenért mit akarsz?
- Kérlek alássan, hoztam zöld tintát.
A kis vadmalac vadul röfögve robog egy erdei csapáson. Egyszer csak megtorpan, mert két láb áll előtte. Égnek emeli az orrát és megpillant egy nőt, aki azt mondja:
- Te kis vadmalac, én vagyok a jótündér. Nagy szerencséd van, hogy találkoztál velem. Akármit kérsz, teljesítem a kívánságodat.
- Dögölj meg! - mondta a kis vadmalac. Nagy röfögéssel megkerülte a tündért és továbbment.
Nyargal a vadmalac az erdőben. Egyszer csak belezuhan egy ásott csapdába. Ugrál, ugrál, de a mély gödörből nem tud kiugrani. Véletlenül arra jár a jószívű farkas. Azonnal megérti, hogy mi történt. Leszól a csapdába.
- Malacka, ne ugrálj olyan hevesen, mert még kárt teszel magadban. Én most azonnal elszaladok egy hosszú létráért, és azon kényelmesen feljöhetsz. Várj türelmesen.
- Nekem ne dumálj! Nem várok! - mondta a vadmalac.
Nyuszika ül a fűben és reszelgeti a körmét. Arra megy a róka és megkérdezi:
- Nyuszika, miért reszeled a körmöd?
- Mert szét akarom marcangolni a medvét.
Róka elmegy és jön a farkas.
- Nyuszika, miért reszeled a körmöd?
- Mert szét akarom marcangolni a medvét.
Naná, hogy a fülébe jut a medvének a dolog. A medve ingerülten kiront a rétre, és felelősségre vonja a nyuszikát.
- Mit csinálsz te itt kiskomám?
- Óh, semmit, csak reszelem a körmöm, és hülyeségeket beszélek.
Az erdőben kikiáltják a demokráciát. Az oroszlánt megválasztják elnöknek és így lemond a koronájáról. Összehív minden erdei polgárt és kihirdeti, hogy ezután tilos bárkinek bárkit bántani, nemhogy megenni. Ezen túl a ragadozók is legeljenek. Minden csütörtökön fogadóórát tart, ahol bárki, bármilyen panasszal jelentkezhet. Pár hét múlva egy fogadóórán megjelenik a nyuszika. Annyira rázza a zokogás, hogy hiába kérdezik, mi történt, ő csak hüppög. Néha annyit ki tud nyögni, hogy a medve, hogy a medve …. medve ……medve …. Elbődül az oroszlán. Hát csak nem bántott téged a medve? Nyuszika valamennyire megnyugszik, és ki tudja mondani, hogy nem egészen. Hát akkor most hogy is van? A nyuszi szipogva elmeséli a történteket. Nyugodtan ballagtam a rétre, amikor egy mancs kinyúlt a bokorból, és Mackó bácsi kitörölte velem a fenekét.
Két bika legelészik a fennsíkon. Alant a völgyben egy tehéncsorda legelészik. Megszólal a fiatal bika:
- Apám, én most innen leugrok, és azonnal magamévá teszem azt a vörös tarka tehenet.
- Ejnye, ejnye fiam! De buta vagy te! Kapkodsz és hebehurgya vagy.
- Miért? Te mit tennél apám?
Azt, amit most. Gyere utánam! Szépen, kényelmesen megkerüljük a szakadékot, lemegyünk körben, és megkúrjuk az egész csordát.
Az elhamarkodott következtetések csapdái
Örült sebességgel a hajókikötőbe száguld a taxi. Hatalmas fék-csikordulással befarol a stéghez. Kivágódik az ajtó, és egy fickó egy hatalmas kofferrel kiugrik belőle. Látja, hogy a hajó 10 méterre van a parttól. Emberfeletti erővel meglódítja a koffert, és átdobja a hajóra. Azzal se szó, se beszéd, beleveti magát a vízbe, és hatalmas karcsapásokkal átúszik a hajóra. Büszkén felkapaszkodik a fedélzetre. Mindenki ujjong az utasok tapsolnak.
Csak egy öreg matróz ingatja a fejét csendesen:
- Na jó, jó, ez szép teljesítmény volt... De nem lett volna egyszerűbb, ha megvárja, amíg kikötünk?
Sherlock Holmes és társa, dr. Watson egy titokzatos bűneset kapcsán túrázni mennek, felállítják a sátrukat, és elalszanak. Néhány óra múlva Holmes felébreszti hűséges társát:
- Watson, kedves barátom, nézzen föl az égre és mondja meg, mit lát!
- Millió, millió és millió csillagot látok.
- És mire következtet ebből?
Watson eltöpreng egy darabig.
- Asztronómiai szempontból ez azt jelenti, hogy milliónyi galaxis létezik, potenciálisan milliárdnyi bolygó. Asztrológiailag a Szaturnusz bolygó az Oroszlán csillagképben áll. Az idő tekintetében ez azt jelenti, hogy körülbelül negyed négy van. Teológiai szempontból ez a bizonyíték arra, hogy az Úr mindenható és hogy mi kicsinyek és jelentéktelenek vagyunk. Meteorológiai nézőpontból ez arra enged következtetni, hogy holnap gyönyörű napunk lesz…
Holmes hallgat egy darabig, majd megszólal:
- Watson, maga idióta! Valaki ellopta a sátrunkat!!!
Egy véres, össze-visszavert ember támolyog este az orvoshoz. A doki szörnyülködve kérdezi:
- Jó ember, magával mi történt?
- Nekem jött egy hattyú!
- Egy hattyú...??
- Utána elütött egy UFO!
- Hmm, egy ufo...
- Meg, megcsapott egy angyal a szárnyával!
- Hmm, vagy úgy… és utána?
- Utána végre valaki megállította a körhintát…
A világban átlagosan minden ötödik ember kínai.
Mi pont öten vagyunk a családban, tehát közülünk valaki biztosan kínai.
Lehet hogy az apu, vagy esetleg az anyu. De az is lehet, hogy a bátyám Sanyi, vagy talán az öcsém, Ho-Csing-Csu .
Hmm, szerintem a Sanyi lesz az.
George tíz év után megunja a nagyvárosi életet, és elköltözik Tasmániába, az isten háta mögé. Teljesen egyedül él, kéthetente egyszer jön posta, ételért is csak hetente egyszer jár be a távoli városba. Három hónap után egyik este kopognak, belép egy nagydarab, szakállas ember és azt mondja:
- Helló, én Joe vagyok, a szomszéd, itt lakom 10 mérföldre, a hegy másik oldalán. Szombaton bulit rendezek, gyere el.
- Rendben, köszönöm - feleli George - úgyis ideje megismerkednem a helyiekkel.
- Akkor viszlát szombat este - mondja Joe. - De azt még el kell mondanom, hogy ezeken a bulikon elég nagy ivászat szokott lenni.
- Ó, az nem baj, bírom én a piát.
- Szinte biztos, hogy verekedés is lesz ám.
- Őőő, hát én általában elég jól kijövök mindenkivel.
- És még valami - mondja Joe - szex is szokott lenni.
- Azt nem bánom - válaszol George. - Már három hónapja élek itt egyedül. Jut eszembe, hogyan öltözzek?
- Az mindegy, csak mi ketten leszünk....